Szakadárok szaporítása

Sok királyhoz hasonlóan VIII. Henriknek volt egy embere, aki olyasmit is megengedett magának, amit mások soha.

Will Somernek hívták, ő volt a király udvari bolondja.

A történet szerint egyszer Henrik pénzügyeiről beszélt, és a következők hagyták el a száját:

Őszinte mondat olyan embertől, aki VIII. Henrikből élt és halt. Somer mégis évtizedeken át a király mellett maradt.

Az udvari bolondnak ugyanis volt egy különös kiváltsága: kimondhatott olyasmit, amit más nem.

A napokban egy cégvezető ismerősömmel beszélgettem. Szóba kerültek a szakadárok.

Megkérdeztem tőle:

– Szakadárok hogy vannak nálatok?

– Erről üljünk le beszélgetni.

Ebéd lett belőle.

Azóta motoszkál bennem, hogy talán minden vezetőnek szüksége lehet néhány szakadárra. Nem pont olyanokra, akik mindenben hibát keresnek. Inkább olyan emberekre, akiknek van saját gondolatuk, és van bátorságuk ütköztetni is.

Egy vállalkozónak szüksége van arra, hogy higgyen a saját igazában. Ha minden döntés előtt megvárná, amíg mindenki egyetért vele, valószínűleg nem sokra jutna. Dönteni kell és kockáztatni. Néha akkor is továbbmenni, amikor mások még bizonytalanok. Ez az erő rengeteg vállalkozást épített fel.

Egy korábbi, 299 magyar KKV-vezetővel végzett kutatásomban éppen ennek az erőnek egy érdekes vállalkozói karaktere rajzolódott ki: magas kontroll, racionalitás és rengeteg energia. A kutatásban „fanatikusnak” neveztem ezt a karaktert.

Van valami, amitől az erő még nagyobb lehet. Ha van, ami vagy aki időnként ellenáll neki.

Egy gondolat, ami elsőre bosszantó, egy kérdés, ami megakasztja.

Valaki, aki azt mondja: – Ezt másképp látom.

Lehet, hogy Önnek van igaza, akkor az elképzelése kibírt egy komoly próbát.

És lehet, hogy nincs; akkor jobb most kideríteni, mint fél év és néhány millió forint múlva.

Mert minél erősebb egy vezető, annál könnyebben történhet meg valami különös: egy idő után már nem is kell elhallgattatnia az ellenvéleményt.

A szervezet megteszi helyette.